Hálásnak lenni felháborodás helyett

A gonosz a háládatlanság és mérgelődés kiskapuin tőr fel s terjed vírusmódjára. Apró háládatlanság óriási elégedetlenséget tud kinevelni, kicsinyke mérgelődés örjöngő dühöt fakaszthat.

Természetesen az ellenkező nézőpontra ez ugyanúgy érvényes. Egy kevéske öröm a nap történéseiből, egy szempillantás, mosoly vagy elégtétel az elvégzett munkában elfedhet száz bosszúságot, ezernyi vigasztalanságot s közben felnőhet akár igazi boldog percekké. Az önfeledt örvendezés, az élet zajló színén való fennmaradás titka az apró történésekben rejlő kis csodákra való ráfigyelés.

Nem habostorta az emberi élet, és sajnos az emberi társadalom olyan botrányos szerkezetű, hogy egyre több ürömöt szór a mindennapok áradata közé. Azonban soha ne engedd a napot letűnni háládatlanul. A méreg rabjává válhatsz.

Vajon milyen társadalom lehet az, amelyik az egoizmust értékeli és díjazza? Miféle rendszer lehet az, amelyik megpróbál elszakítani az önnön valótól, egyéniségtől, és minden tényezőtől, amelyik az énképet alátámasztja, és emellett minden manipuláló lépést kihasználva megpróbálja az egyénre erőltetni a számára idegen közösségi rendet, nézőpontot?

Jellemző példa, amikor minden eszközzel megpróbálják elfeledtetni, kihelyettesíteni a szülőket. Ígérnek fűt-fát, mannát és mézes szavakat, látogatást majd ha… Amikor pedig bebizonyosodik, hogy az idő eltelt, és még mindig sehol semmi, egyszerűen csak mentegetőznek, hogy hát nem is tudtuk, hogy neked ennyire fontos lenne az otthonod, egyben az egész származásod. Az időnek pedig az a tulajdonsága, hogy megállíthatatlanul telik. Néha be lehet pótolni egyes múlasztásokat, gyakran viszont jóvátelehetlen károk következnek, amik egyre több bajt generálnak, hógörgetegként továbbhömpölyögve és egyre csak növekedve.

Vajon miféle rendszer nevelte ki az olyan fiatalokat, amelyik nem becsüli az idősebb generációt? Vajon hogyan nevelkedtek azok az személyek, akik megengedhetik maguknak, hogy társaikat egyszerűen eltiltsák szüleiktől, s vajon miként nevelkedhet kezeik alatt az utánuk jövő generáció?

A tiltást pedig egyre kifinomultabb szavak s lépések valósítják meg:

  • aggódom érted (épp olyankor mikor szülőknél van)
  • nem kellene pont most hazamenj (a következő adandó alkalommal meg ugyanígy)
  • felemésztik az energiádat, kihasználnak (a hétköznapi környezet viszont nem),
  • mogorvák (és vajon miért lehet így? bezzeg a kedvenc szomszéd mindig kedvesen beszél),
  • betegek (és akkor nem járna ki annál is több figyelem?),
  • nincs pénz (költekezésre pedig van),
  • nincs amivel közlekedni (több száz kilométeres kirándulásokra viszont van),
  • megsértett egyszer (mások pedig sosem sértettek meg),
  • nem az én vallásomat követik (ezek szerint a vallásé / egyházé a felelősség?)
  • amikor visszatérsz mindig vitatkozol velem (vajon itt hol rejtőzik az ok és hol az okozat?)
  • az én családtagjaim rendesebbek meg módosabbak (tehát mégsem létezik a közös teherviselés és gondoskodás elve?)

Létező és felháborító tényezők, ám mégis érdemesebb mindezek felett hálásnak lenni, mintsem rágódni. Az ilyen hozzáállás mindig azt a felet jellemzi, aki túllép a hatáskörén és illetéktelen dolgokba avatkozik avagy épp nem tölti be azt a szerepét, amire ígéretet tett még a legelején.

„Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket” (Márk 11:26).

Ha valaki nevének említése haragot kelt benned, állj meg, és imádkozz így: „Atyám, megbocsátok neki, ahogy te is megbocsátottál nekem. Bármilyen áldást kívánok a magam számára, neki ugyanazt kérem kétszeres mértékben.”

Amikor meg akarod torolni a sérelmet, megtagadod Istentől a jogot, hogy kegyelmet gyakoroljon, és az ő módszereivel kezelje a helyzetet. Ne akarj Istent játszani! Kegyelmet kaptál

Egész egyszerűen érdemes hálásnak lenni, mert nem tudhatjuk pontosan, mi lehet a célja a Fennvalónak, hogy megengedi az ilyen történéseket. Talán hónapok, évek múltán bebizonyosdhat, hogy igenis valahol volt értelme a fenti szavaknak. Valamire rámutatott, valami egészen más nézőpontot nyert. Eközben felhasználta egyik vagy másik gyermekét hogy rávilágítson bizonyos tényekre, de valószínűleg nem pont annak az illetőnek a feladata, hogy meg is oldja mindazt vagy épp éljen vele. Az ők szerepük kimerült abban a háládatlan feladatban, hogy aggályokat soroltak fel. Mennyire érdemes lenne köszönetet mondani nekik is. Pedig vissza fog térülni, az Univerzum körforgásában máshol fog megtérülni mindenki számára az elvesztegetett idő, a kárvallottság vagy bármilyen ráfordítás.

Megéri türelmesnek lenni

“Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.” (Thesszaloniki 5:15)

Legyen, hogy mindig a Jóisten iránti szeretetet tartsuk a legerősebb érzésnek, s azontúl minden becsapottságérzet, minden bosszús hangulat másodrangú szerepet kap.

 

“S ha mind a hétmilliárd ember is elhagy, a Jóisten soha nem fog elhagyni” (Varga Sándor unitárius tiszteletes Nyárádszeredában, 2017)

Ha úgy érzed egy adott pillanatban, hogy senki emberfia nem támogat törekvéseidben, a Jóisten azért soha nem hagy el.

 

Gonoszság eszközei

Megtörténhet, hogy összefognak ellened olyanok, akikben megbíztál. Előfordulhat, hogy minden eszközzel a haragot keltik, felmérgesítésre játszanak, s mindig csak a rosszat jegyzik meg, jónak szikráját is kioltani próbálják az emlékezetben. Rossz híredet keltik saját maguk fényezésére. Saját negatív, lesújtó pszichéjüket mások leértékelése árán próbálják kezelni.

Előfordulhat, hogy semmitől nem riadnak vissza. Sem embert, sem istent nem tisztelnek, mert létfontosságú, élet-halál harcnak fogják fel.

De a céltalan köpönyegforgatás sosem jelent jót, előremenetelt. Puszta erőlködés, kínlódás, küzdelem mind hiábavaló, mind pusztába kiáltott szó.

Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak. Hogyha az Úr nem őrzi a várost, az őr hiába őrködik fölötte.

(127.Zsoltár – Zarándokének)

Az ördög pedig gyakran megjelenik és sokszor kísért. Hol energiavámpír képében, hol pedig hazudozás, tények szándékos és gonosz célú elferdítése formájában.
Amikor minden szó egy vád, minden elvétett hansúly egy megróvás, múlt miatti megterhelés egy összeomlott világ.

“Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok”

(Efézus 5:16)

Mindennek ára van, s jobb azért rendes árban megfizetni, minthogy utólag elégedetlenség és harag keletkezzen. (Nagy László unitárius tiszteletes, Marosvásárhely, 2018.ápr)

Ahol pedig egy gonosz akarat nevében összefognak, vége hossza nem lesz a letipró magatartásnak, de viszont véges. És ez a jó hír az egészben, hogy véges. Mert egyszeriben szertefoszlik, megbomlik az összetartás, amint a gonoszság leülepszik és a helyes út nevében való törekvők lábra kapnak és felülkerekednek.
Gonosz oldalhoz való csatlakozás ezért mindig csak ideiglenes lehet. A kecsegtető kiemelkedő haszon, a csábító előny nyújtása nem tarthat végtelenségig és egészen bizonytalan.

Konfliktusok

Ne elégedetlenkedj olyankor. Hiába mélyíted a konfliktusokat, mert ez is egy csapda, egy hiábavaló csapda. Egyszerűen csak figyelmen kívül kell hagyni, elfelejteni, nem pedig táplálni. Egyébre összpontosítani és jóval behelyettesíteni.

Mert ha csak emlegetjük a sok megélt gonoszságot, azzal egyre fokozzuk, mind rosszabb és rosszabb ördögi kört ásunk épp saját magunknak.

„A keserű lélek nem csak önmaga számára okoz bajt, hanem méreg lehet sok más ember életére.”

(Zsidók 12:15)

Álnokságot nem kell tanulni, könnyű abba belesüllyedni, elsárosodni, bűzös szómocsarakban tapicskolni, könnyű goromba tettek mezején lábatlankodni.

Könnyű elsüllyedni és magunk után húzni akik körbevesznek, elrettenni és belesimulni a rettenetbe. Meddig lehet elmenni a bűzben és mocsokban? Hova lehet jutni a gonosz tettek és gondolatok terén? Nincs határa: Szodoma és Gomorra a példája.

Feloldás – Megbocsátás

Végkifejletként legfennebb még annyi rossz lehet, hogy amikor a gonosz oldal rádöbben vesztére, hirtelen ajtót nyit, s engedékennyé kezd válni majd kijelenti, hogy hát pont ezt a célt akarta elérni, csak épp más módszerekkel, csak nem hallgattál ránk.

Ha valaki nevének említése haragot kelt benned, állj meg, és imádkozz így: „Atyám, megbocsátok neki, ahogy te is megbocsátottál nekem.”

És megérte. Megérte a fáradtságot. Bár nem borított el mérhetetlen gazdagság, hosszú föld körüli utazások, egzotikus kirándulóhelyek, de béke honol, és csendesen tovább zajlik az élet egy ismert kerékvágásban, mindig csak egy kicsit másképp, mindig egy apró változatosságban

És mindig akad segítség, amikor szükség, van ki jó szót mondjon, van ki meghallgasson ha úgy van.

Így lesz házisárkányból odaadó segítség, akikre mégiscsak lehet számítani, csak jó nézőpontból kell szemlélni.

Csak épp kordában kell tartani az érzelmeket és a személyes függőséget kell tudni ellenőrzés alatt tartani. Külső segítséggel persze, olyan támogatottsággal, ahol nem a konfliktuskeresés a cél, hanem a mindenáron való megegyezés.

“Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”

(Máté 6:14-16)

Mindeközben úgy, hogy ne sérteni meg senkit, mert a gyermeked bánhatja meg, szeretteiden fog végül csattanni az ostor. A mérleg nyelve mindig elmozdul valamerre, az inga tulajdonsága, hogy mindig kileng, hol jobbra, hol éppen balra, vagy akár épp egy merőleges síkban.

Önmagában minden egyes ember, minden hozzátartozó, mindegyik családtag, rokon és barát egy jó ember. Csak épp sose fogna össze olyan cél érdekében, amelyik egy másik embernek súlyos kárt okoz.

Hálaadás

Érdemes tehát mindenért hálásnak lenni. Úgy a megélt felemelő dolgokért, mint a megtörtént gonoszságokért, tipró lesújtásokért. Mert mind az élet előnyére fordítható, és mind csak tanulni lehet azokból.

“Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent.”

(Máté 5:8)

“Bizakodjatok, jó az Úr, jósága éltet.”

“Adjatok hálát az Istennek, imádkozzatok szent nevének! Hirdessétek dicséretét, és minden jó téteményét! Beszéljétek a nép előtt nagy csodáit, melyeket tett!”  (Énekeskönyv 105. Zsoltár)

Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk. És akkor az ő színe előtt azzal biztatjuk a szívünket, hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud.

(1 Jn. 3:18-20)

 

(A kiemelt igeversek többek közt az Agnus református radioban, vagy a marosvásárhelyi katolikus szentmiséken hangzottak el.)

 

 

Bukás, áldozás és megbocsátás

Valahol megáll a hőskorszak,
valahol beütközik egy falba,
de a veszélyek újra meg újra
beterelhetik egy jobb irányba.

Kegyelemből és hit által,
nem az ember akaratára.
Mert jó az Isten, jót áraszt,
nem büntet, s nem hibáztat.

 Bukás folyamata

Először elvész a hit
ingatag, céltalan lelkivilágú lesz
feladja küzdelmeit, tevékenységeit
egyre gyengébb célokat ér el

Aztán elveszti önbecsülését
vesztes csatákat kezdi emlegetni, ismételni,
elfelejti győzelmeit, örömünnepeit

Elveszíti érdeklődését, tanítóit, barátait
tanulatlanság, butaság kezd elhatalmasodni
magány erőt veszen rajta, türelmetlenség uralkodik el

Elveszti s ezzel elveszejti az egyházát
feladja közösségformáló szervezeteit
a gonoszt kezdi szolgálni, megalkuvó lesz

Elveszti otthonát s rendre a családtagjait
utána még talpra állhat,
újabb (és újabb) családo(ka)t alapíthat / alakíthat
újabb és újabb otthont teremthet és támogatókat szerzhet köréje
de az előző életei folyton bekavarnak,
s mindig több és több mérget fecskendeznek mindennapokba

Ha pedig métely bekerül egy közösségbe,
s azt nem képes sehogy kilökni magából
már nem elég erős, hogy ellenálljon annak,
nem tudja kordában tartani, belátásra késztetni,
akár a legutolsó összetartó kapcsot is elveszítheti

S mindez az entrópia törvénye szerint zajlik
Ugyanis önmagában világ a tökéletlenség fele halad
S csak kitartó munkával mozdulhat fejlődés irányába
csak a Fennvaló közreműködésével lép jobb pályára.

“Legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelidek mint a galambok.” (Luk. 10,3)

Kétségek közt

Szörnyű és kínos, amikor jól látható,
hogy segítségre volna szükség,
de nem szabad, nem engedik vagy nem illik.
előrelátható a bukás, az ismételt elborulás,
a végső szerencsétlenség bekövetkezte.
de nincs amit tenni, a lehetetlenség áll ellent

“Az vesse az első követ, aki nem hibázott,”
s oly példával járjon elöl, mi követendő,
mert az ki kardot ránt, kard által vész el,
s az, ki szelet vet, vihart arat ekképpen.

Időseknek pedig mindig igazuk van,
s az megváltoztathatatlan,
különösen saját háza táján.
Mert míg él, többnyire ugyanazt vallja,
mit alakított magának fiatal korban.

“Mindennek rendelt ideje van s ideje van az ég alatt minden akaratnak.” (Préd. 3,1)

(Fel)Áldozás

feláldozni magánéletet munkáért
feláldozni jó hírnevet előrelátható katasztrófa bekövetkezte ellen
feláldozni békés természetet gyermek fejlődő nevelkedéséért
feláldozni értékeket barátságért, jó viszonyért
feláldozni vagyont segítő szándékból

és vice versa

feláldozni barátságot vagyonért
feláldozni jöindulatot mértéktelen vagyoni gyarapodásért
feláldozni gyermekek jövőjét egy megrögzült eszméért
feláldozni előrelátható baj megelőzését jó hírnév megőrzéséért
feláldozni munkát, cselekvést ellenőrizetlen magánéletért

“Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?” (Márk 8,36-37)

Megbocsátás

A gonosz könnyen belopja magát a hozzátartozók gondolatvilágába,
innen folyton ellenségeskedést kreál, akadályok sorát taszítja alá,
hangsúlyváltással a jót rossznak képes beállítani s a rosszat jónak,
így módon mossa alá a fejlődő célt, s alattomos téveszméket járat.

Bocsássatok meg egymásnak, amiként Isten is megbocsátott nektek Krisztusban. (Ef 4.32b)

„Uram, hányszor kell megbocsátanom az Isten családjába tartozó testvéremnek, aki többször is vétkezik ellenem? Akár hétszer is?”

„Nemcsak hétszer, hanem akár hetvenszer hétszer is — válaszolta Jézus. (Mt 18, 21-22)

Kérjetek s adatik néktek

“Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.” (Mt 7,7-8)

“Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” (Jn.12,24)

“Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram. Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.” (Zsoltárok 66:18-19)

“Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Máté 18:19-20)

 

Kérünk, Sziklánk Te légy a hitben, Benned bízunk, Isten!

 

Az érzéketlenség keletkezése

Káros viszonyulások gyermekekhez

Gyermeknevelésben elkövetett legnagyobb hiba,
amikor nem engedjük fejlődni, kibontakozni,
mikor elvesszük önbecsülését, önértékelését,
visszafogjuk kibontakozási vágyát.

Csupán abból a földhözragadt megfontolásból,
hogy ígénye legyen a segítségünkre,
szoruljon ránk, ne tudjon kilépni bűvkörünkből,
s szinte tárgyi tulajdonunknak tartjuk.

Miközben lényegében nekünk volna szükségünk szeretetre,
de átruházzuk az igényt, megbéklyózzuk a védtelen gyereket,
hogy neki legyen ránk mérhetetlen szüksége,
bármi árán, a jövő bármily áldozatával.

Árva gyermekek sorsa

Száz meg száz ember szereti, kedveli és harcol érte,
de azért senki nem mozdít, nem képes tenni egy fabatkát sem,
hogy az oly szükséges stabil családi körülményekbe emelje.
A gyermekre ígényt tartunk, de a jövője nem számít.

Mert félünk, ezer és ezernyi múltbéli vésztől félünk:
hogy veszítünk pozíciónkból és háttérbe szorulunk,
vagy hogy beőrölnek a hozzátartozói
minden jó és gonosz indulatuk felhasználásával.

Hatalmi vágy bűvköre

Egyszerűbb a tudatlanság sötétségében tartani embertársunkat s úgy uralkodni felette
könnyebb betegség bélyege alatti hiszemben viselkedni vele s úgy előnyt kovácsolni
kényelmesebb elvenni hitét, önbecsülését, megfosztani cselekvésvágyától
megakadályozni az élet rendeltetése nyújtotta fejlődési, s otthonteremtési törekvéseiben

Sokkal “hasznosabb” kilátásba helyezni a támogatás és együttérzés megvonását
mindannyiszor saját utakra térne vagy új, ismeretlen szereplőhöz közeledne.

A félelem és félelemkeltés meglepően torz dolgokat képes világra hozni, elburjánzani
s az isteni jóakaratot emberi hiányosságokkal minősíteni cselszövő ördögi visszacsapó.

Ezek által pedig felmérhetetlen károkat lehet okozni,
mint minden ember és emberiesség elleni bűntettel.

Érzéketlen kéjelgési vágyból lerombolni embersársaink igazságérzetét
és saját lábára állási törekvését, önző pokoli mű kiteljesedése,
melynek nyomain elnyúló bosszúállás
és mély szenvedésekkel átszőtt utóélet keletkezik.

A kibicsaklott múlt életben tartása

Felnőve pedig a tisztázatlan múlt örvényeiben terelgetni,
kimúlt érzelmek utóhatásaiban, merő kicsinyes gonoszság,
öntipró jelenségek húzamos életben tartásában.

Fenntartani és fényesre mosni amortizálódott neveket,
anélkül, hogy engednénk megnyugtató alternatívát érvényesülni,
s ráülünk a gátlásaira s erősítjük azokat a saját felemelkedésünkért.

S nem tanulatlanság, hanem az emberi gonoszság
és rövidlátó félelem hatalomra jutásának megnyilvánulása,
a nárcisztikus skizofrénia uralkodási vágyának ördögi mivoltja.

Hab a tortán, amikor ezek után még megkérdik:
miért vagy szomorú, miért vagy mogorva, miért vagy haragos?
jól irányzott zárójelenetként pedig: na hogy vagy?

És így pontról pontra, fokozatosan lehet a süllyesztőbe taszítani.

A bukott hozzátartozók

Saját módszereiket erőltetik minduntalan, melyről bebizonyosodott káros volta,
saját régmúltjukat akarják tisztára mosni és átemelni szüntelen egyre másra.
Sokszor élnek azzal, hogy kijátszanak apró-cseprő nézeteltéréseket családtagok között,
gerjesztik a vitás réseket észrevétlen, s abból kamatoztatják saját talpra állásukat.

“Ha valakire megharagszol, rögtön győzedelmeskedett feletted”
de másként is: cselből, hatalmi pozícióból, zsarolásból.

Leggyakrabban hiába a sok szép szó, hiába a kedvesség,
felemésztődik erővel, hárpiás érzelmi behatással,
letiprón önző viszonyulással, ígénytelen megalázással.

Képesek kiprovokálni a legrosszabb tulajdonságokat,
azokat híresztelve gyakran példás színben tűnnek fel.

Az ördög pedig ott bújkál

Szülőnél megtévesztő birtoklási vágyban,
testvérnél kéjelgő megrontás módjában,
volt anyósnál a lealázó hangvételben,
volt apósnál súlytalan kioktató modorban,
közeli rokonnál lélekbemászó félrevezetésben,
távoli rokonnál a hideg közömbösségben,
barátnál pedig cserbenhagyás csapdájában.

és ott lappang minden magányban hagyó történésben.

„Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Mt 6,24).

A csapda előzményei

Mindez pedig érdektelen, mert
hideg hangú híreken növünk fel,
borzadályos rémtörténetek riportjain,
kegyetlen eseményekről szóló filmeken.
Szinte ígényeljük, sóvárogjuk
a gonosznak rajtunk való élősködését.

Jézus megkísértése az ördög által

  1. Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől.
  2. És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék.
  3. És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.
  4. Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.
  5. Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére.
  6. És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.
  7. Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.
  8. Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét,
  9. És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.
  10. Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
  11. Ekkor elhagyá őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.

Hipotétikus következmény

“Sokszor jobb hallgatni”, az igazságot eltussolni,
minthogy szívből utáljanak, lelkileg kitagadjanak.
Sokszor jobb alázatosnak lenni, meghunyászkodni,
Minthogy gyűlölet keletkezzen, és kihasználjanak.

Sokszor jobb leírni a bántalmakat, mint szóvá tenni,
elkerülendő, hogy a megsértő fél vérszemet kapjon.
Jobb volna csak magunknak jegyezni, s imádkozni,
mint haragost gyűjteni, s eltiporni létező jóindulatot.

Az ördög csapdái

Nem panaszkodás vagy keserű pirula mi alant van
Csupán egy velejéig romlott értékrend felvázolás.
Felmérhetetlen veszélyű az Istentelen mentalitás,
Próbára teszi a közel s távol lévőket egyaránt.

Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.

(Mt 5,4)

Az örökös kétpólus

Az önfeladás, beletörődés lassan művészetté alakul, a sok önzés, amikor csak az jó, ahogy önmagunk cselekszünk, teszünk, vagyunk, s minden egyebet ahhoz mérnénk.

Az Isten ellen való vétek megszámlálhatlan formáival képes megismertetni az a bizonyos kisördög, az a bizonyos bukott angyal.

Rajtunk áll, hogy melyiknek engedelmeskedünk: a Jó vagy a Gonosz óhajnak.

Rajtunk áll, hogy milyen célt szeretnénk kitűzni: a Pokol vagy az Istenországa építését.

De az igaz ragaszkodik az útjához, és a tiszta kezű ereje megnő.

(Jób 17,9)

Fájó kérdések – gonosz általi megszállottságok?

Miért van, hogy embertársaink kárát akarjuk
Miért élvezet másokat bajba keverni?
Főleg miért felemelő érzés családtagunkat megalázó helyzetbe hozni,
mi adhatja azt a téves gondolatot, hogy előbbre viszen minket az,
ha hozzátartozóinkat elbátortalanítjuk, bizonytalanságba taszítjuk?

Ha ráhárítjuk a felelősséget, áthárítjuk a nehézségeket,
erején felüli feladatokat várunk el,
dicséret és köszönet nélkül hagyjuk irántunk való jóindulatát,
kifordítjuk hozzáállását, kiforgatjuk szavait,
jóságát rosszindulatnak állítjuk be,
irántunk való jóhiszeműségét kétkedéssel fogadjuk?

Nem köztudott, hogy a venyige is csak kévében erős,
de egymagában, törékeny, értéktelen?
Miért taszítjuk ki azért magunk közül, aki másképpen gondolkodik,
miért nem vagyunk képesek elfogadni az eltérő gondolkodású véleményt?

Miért akadályoztatjuk felebarátunkat útja előrehaladásában,
miért fogjuk vissza céljai elérésében?
Felkaroló és pártoló embertársunk mitől mehet át
rosszhiszemű, kétkedő és szembeszegülő ellenlábassá?
Miért tudunk azon élvezkedni,
ha hozzátartozónkat felbosszanthatjuk?
Miért jelent örömet, ha kihasználjuk megismert gyenge pontjait
és folyton azon lovagolunk, azt tartjuk napirenden?

Miért torpanunk meg, mitől vannak a pálfordulások?
Miért megy át haragba a jókedélyű viszony,
ha másikunknál jobb előmenetelt érzékelünk:
Vagyoni növekedés észlelhető
családi béke körvonalazódik,
valamilyen szintű gyarapodás van kilátásban?
Mitől megy át segítségnyújtás akadályoztatásba?

Csak addig jók az embertársak velünk szemben, ameddig előnyben tudják magukat,
ameddig saját kontrolljuk alatt látják a másikhoz fűződő a viszonyt?

Miért korlátozzuk szabadságában,
miért tartjuk kordában,
miért zsaroljuk érzelmileg,
miért panaszkodunk,
hol a határa az irigységnek?

Nem mindannyiunk előnyére válik-e a gyarapodás?
Bármelyikünk fejlődése is nem az egész közösség javára van?
Ha hozzátartozónk jó színben, derűs hangulatba kerül, vajon nem mindegyikünk számára
felemelő hangulatot sugároz ki?
Ha valamelyikünk díjat nyer, ügyeskedik, kiemelkedő teljesítményt ér el könnyedén,
nem mindannyiunk örömére van?
Ha egynek is közülünk családalapítás lehetősége van kilátásban, nem az egész család/rokonság számára előrelépés nem mindannyiunknak boldog és felemelő érzés?

A gonoszságnak való alávetettség

Csak az ördög, a gonosz tudja azt mondani,
hogy egymagad élvezkedj csak, használd ki s vedd el másoktól a lehetőséget
mert attól leszel boldog, és ne törődj a körüllévőkkel.
Gyenge idegrendszerű szülők, önmaguk életével elégedetlen nyugdíjasok (különösen anyós / após szerepben), egyedül élő alkoholisták, kéjelgésben elveszett fiatalok gyakran esnek áldozatul e csábos kísértésnek.

Az Isten ellen való vétek az indokolatlan önzés, a mértéktelen önfényezés,
mások oktalan tiprása, és ezáltal másokkal együtt saját magunk sorsának megpecsételése.

Mert mindez az ördög nyújtotta kifényezett, rövid távú, illékony céljainak megvalósítása, amely hosszú távon mind szörnyű károkat okoz.

Nincs hát jobb dolog, mint ha az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. De beláttam, hogy Isten kezéből jön ez is.

(Préd. 2.25)

Jó fele való törekvés

De felette való nagy hiábavalóság a fenti kérdéseken ődöngeni, mert ami eddig volt, az lesz ezután is. Amennyi gonoszság, rossszféleség és tiprás lezajlott, azok mind megtörténnek ezentúl is válogatás nélkül és semmi új nincsen a Nap alatt (Préd).

Sokkal inkább érdemesebb szebb dolgokra figyelni, és bármily kevés jóért, ami megadatott, hálásnak lenni, .

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart a szeretete.

(Zsoltárok 107,1)

 

Érzésekben pálfordulás

Szerepcsere vagy tévedés

Van, mikor jóság, segítség visszájára fordul
amikor a szekér előzni kezd
s megpróbálja húzni a lovat.
Van, amikor semmi nem elegendő.
Megtévesztés, összetévesztés,
rossz hasonulás, ördögi vonzás,
elfogadás merő hiánya a jellemző.
De korrigálható, kiismeréssel jóra fordítható
Hogy utólag minden legjobbnak tűnhet fel.

„Majdnem minden ember kiállja a csapásokat, de ha próbára akarod tenni valaki jellemét, adj neki hatalmat.” Abraham Lincoln

Értékelés a megpróbáltatásban

Mindig is voltak haramiák, ingyenélők, lopakodók,
haragvók és pszichés zavarokban szenvedők,
kik erős kivételek az erős szabályszerűségben.
Akik próbára teszik az egyszerű emberek jóindulatát
megedzik és megerősítik a jóra törekvést ezáltal.

De Jó az Úr,
átértékel minden érzést,
átváltja a rosszat jóra.
Bántó bűntudat helyébe
felemelő bűnbánatot ád.

21. Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
22. Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
23. Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
24. Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.

(Jeremiás Siralmai 3.)

Rossznak veszendőre való ítélte

Jöhet nyugodt életet felzavaró népvándorlás,
megszokott értékrendeket felkavaró migráció,
s a fiatalkori kicsapongó élet is visszacsapong.
Lanyhuló, lappangó, irigységbe hajló, zárkózott,
eltunyult életvitel lobban leghamarabb lángra.

“Itt van Isten s itt van a teremtett mindenség. Az Isten jó. Hatalomban, magasságban végtelenül fölötte áll ugyan mindennek, de éppen mert jó, teremtményei is jók. S azonfelül íme, egészen körülveszi és átjárja őket. Hol van tehát a rossznak fészke? Honnan és mely úton jutott ide? Mi a gyökere, mi a csírája? Vagy alán nincs is? De miért félünk, miért óvakodunk tőle, ha nem létezik? Ha pedig oktalanul félünk, akkor maga ez a félelem, szívünknek ezen ingyen kínzó hóhéra, rossz, s annál gonoszabb rossz, hogy nincs okunk félni s mégis félünk!

Következőleg vagy tényleg megvan a rossz, s ez oka félelmünknek, vagy pedig a félelem maga a rossz.”

(Szt. Ágoston – Vallomások V. 2)

Remény a reménytelenségben

Kérlek uram vedd el tőlem a gonosz gondolatokat!
Zavarkeltettségben is megtalálható a felemelő,
számít vagy sem, jelentős vagy jelentéktelen
ki mit mond, kinek, mely minőségben,
mikor, hogyan és milyen összefüggésben.
Jóvá tevés vagy elengedés meghozza gyümölcsét,
egy szép napon elérkezik a várva várt megújulás.

„Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság… a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.”

(Hamvas Béla)

Szenvigasz

Vakremény

Mily megkönnyebbülés tudni
hogy valakire valamiben nem számíthatunk
s mekkora teher, amikor csak várunk
s telik az idő vak reménykedésben
elmúlik, elvész minden lehetőség
vagy bezúdulón ellenkezője jut
mint jóhiszeműen feltételezhető volt.

“Hiszem, hogy a szenvedés a tudatlanságból ered, s az emberek azzal okoznak másoknak fájdalmat, hogy önnön boldogságukat és megelégedésüket keresik. Csakhogy az igazi boldogság a belső béke és egyensúly eredménye. Ezt pedig önzetlenséggel, szeretettel és a mások iránti együttérzéssel érhetjük el. Nem pedig haraggal, önzéssel és mohósággal.”

(Dalai Láma)

Elutasítás

Az emberek nagyon szeretik a mártírokat
alig várják, hogy kiélhessék a saját szenvedéseik áthárítását
bármi úton módon, minden eszközzel
legegyszerűbb hozzáállás pedig
abnormálisnak beállítani ki másként vélekedik

“szelídséggel végezd dolgaidat, és az emberek dicséretén fölül szerettetni is fogsz!

(Sirák Könyve 3,19)

Saját út

Elmúlt az az idő, amikor az apák eszik meg a zöld egrest, és a fiúknak vásik el a foga. (Közmondás)

tanuld meg, hogy mindig többet kell teljesítsél, mint társaid, mint ellenfeleid
mindig egy lépéssel előbbre kell légy, mint ahogy körülötted lévők gondolják
többszörös kisebbségi helyzetedből adódóan mindig egy fokkal többre kell képes legyél
több mindent felmutassál, hogy ugyanazon szinten tarthassanak

  1. És lőn az Úr szava hozzám, mondván:
2. Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele?

(Ezékiel 18: 1,2)

Békés harc

A gonosz nem tud mit kezdeni a jósággal
bizalommal, kedvessséggel s szeretettel
ezek előtt meghajol és meghunyászkodik
alázatos szolgaként csendben leülepszik

14. Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.
15. Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
16. Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;
17. Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa emlékezetöket a földről.

Zsoltárok 34

Felülkerekedés

De erőre kap a gonosz és elburjánzik
amint öntözést kap, kisördögre talál
s csepp rosszindulattal kerül szembe
mert legyőzi azt simán bekebelezi
felfalja egyben, s folyton bűnre készteti
majd nem felejti mindegyre orra alá dörgölni

14, Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:
15, Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.

Zsidókhoz írt levél 12

Csend igazsága

Zajos a világ, elborít minden csodát,
elégedetlenségben ássa végső árkát,
jóakaratú lelkek elveszejtő csapdáját,
szándékos hergelésen élvezkedő báját.

Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel

Segítsd azt, kit ellenségnek vélsz
Támogasd, aki néked rosszat akar
Kedves légy, ha durván bánnak veled
Bátorítsd a jóra a gonoszul viselkedőt

És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.
Mert ha csak azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, a kik őket szeretik.
És ha csak azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik. (Lukács 6. 31,32,34)

Bocsásd meg a szülők bűneit
a szülők ellen elkövetett bűnöket
legyen járható az az út, ami csak jóra vezet
s nem enged döbbenetes tévelygéseket

Ne engedd, hogy bántsanak

Reflexből megbántásra megbántás a válasz
sértegetésre visszasértegetés, mind olaj a tűzre
hiába az elengedés és ösztönös viselkedés
hosszú évekre aláás, ha a szív nincs a helyén
s az erőnlét, lélekjelenlét nem elég

Ahol a harag felüti a fejét, ott rombol, dúl fúl
s válogatás nélkül teszen tönkre mindent
bármily erős, kemény képlékeny vagy hitbuzgó légyen
tönkretesz egészséget, barátságot, emberiességet
jó rokoni-testvéri viszonyt, szülő-gyerek kapcsolatot
s csak rombol, zúz, s nem nézi, milyen értéket

Szabj korlátot, s határold körül a jóérzés vonalát
Személyed teherbírását legjobban tenmagad tudhatod

A letörölhetetlen bélyeg?

Az örök bélyeg lemoshatatlan, felejthetetlen

évek munkája, míglen befedést nyer
pillanatok műve ahogy ismét elébukkan

gonosznak állandó sakkban tartó eszköze
leigázó igaztalan ténykedés
hitben aláásni, hiteltelennek beállítani
szavahihetőségben megkérdőjelezni
épelméjűségben kifacsarni
csak a kompromittálót észben tartani
félelem kordáit felhasználón
örökösen cselszövés áldozatára kerülgetni

Élőnek élő, holtnak holt a barátja (népi mondás)

Mert meg van írva, hogy az élők az élőkkel, s holtak a holtakkal.

“Jézus határozottan tanít arról is, hogy a halottak lelkei nem járnak vissza az élőkhöz. Isten megtiltott minden kapcsolatot élők és holtak között. A spiritizmus nem az elhunytakkal hoz kapcsolatba, hanem démonokkal, és ennek mindig megvan a súlyos következménye is.” (Cseri Kálmán – Pasaréti prédikációk)

“De hiszen hallottad az öregektől: holtnak holt, élőnek élő a társa; könnyen megorvosolhatod dolgodat, még fiatal ember vagy, kaphatsz még jó feleséget, nem holtak meg mind a jók (…)” ( Szilágyi F.: Elmét vidító elegy-belegy dolgok 106 )

Gyerektörődés

A gyerek pedig meghálálja, ha jó kezekben van
s megbosszulja a káros nevelkedés hatásait

A gyermeknek szüksége van mindegyik szülő
mindkét ágú hozzátartozók
törődésére, példamutatására
örökölt tulajdonságok feltérképezésére
azok részletes megértésére

“Ne aggodalmaskodjatok…”

“Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6,34)

“Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy.”
“Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek.”
(Lukács 12. 27, 31)

“Köszönöm, hogy mindennap megtart a kegyelem.”

Én még mit sem tudtam rólad…

 

“Atyám, két kezedben, csak ott lakhatom,
Biztonságot csak Tőled kapok.”

Jósággal a Gonosz ellen

Nem csak rossz adatik e földön,
létezik mindenütt jóság és megértés,
tapintatosság és elfogadás.

egymilliocsillag

És – akár minden józan ésszel ellenkezve – érdemes azt az utat választani, amely mindenkinek valamennyire jó, bár néha kellemetlen,
de nem csupán keveseknek nagyon jó és többeknek nagyon rémséges.

  • 15. Ő pedig monda: Ímé a te sógorasszonyod visszatért az ő népéhez, és az ő isteneihez, térj vissza te is a te sógorasszonyod után
  • 16. Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.
  • 22. Így tért vissza Naómi, és vele a Moábita Ruth, az ő menye, a ki hazatért Moáb mezejéről. Megérkezének pedig Bethlehembe az árpaaratás kezdetén.

(Ruth könyve)

Azon nagyszülők pedig, akik néha oly rémséges szerepet öltenek, nagyon is jóindulatúak belül, és úgyszintén a legjobbat akarják a maguk módján, csak el kell találni a hangot, amivel megszólíthatóak.
Hogyha egy tálentumot rábízott az ember(ek)re a Fennvaló,
akkor azt ápolni, gondozni és megosztani érdemes,
máskülönben az egész tálentum elsorvad és visszafejlődik.

Együttesen pedig sokkal könnyebb távol tartani / elűzni a gonoszt,
mint egyénenként kínlódni, hárítani és továbbtaszítani,
felelősségeket és minden baj okát kijelölt ellenségképre zúdítani.

  28. Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!
29. Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.
30. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
31. De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!

(Ézsaiás 40)

Köszönet és hála tehát azért,
mindazon jóért és szépért,
ami a nyomorúságban
félreértés, megnemértés,
akadékoskodás és gyengeségek
közepette történt.

A harag, rosszindulat a gonosz munkája
az ördöngösség mindent kikezdő műve, “jóért sosincs harag”.

Mindazáltal, Uram, bánjuk, hogy Téged megbotránkoztattunk, s kárhoztatjuk magunkat és bűneinket, igaz bűnbánattal kérve, hogy a Te kegyelmed jöjjön segítségül minékünk.

Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, bocsássa meg bűneinket, és vezessen el az örök életre.

Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek.

Mennyben lakó én Istenem,
Vedd füledbe dicséretem,
Téged dicsér egész világ,
Néked köszön a kis virág,
Erős vihar, kis gyenge szél,
Tenger, patak rólad beszél.
Az ég s a föld telve veled,
Legyen áldott a Te Neved!

Mennyben lakó én Istenem,
Könyörgök, légy mindig velem!
Ha kél a fény napkeleten:
A Te szemed rajtam legyen,
És ha leszáll napnyugaton:
Te légy, Atyám, az oltalom!
Terjeszd ki rám áldó kezed,
Legyen áldott a Te Neved.

(Pósa Lajos)

Mennyben lakó én Istenem (unitarius.org – mp3)

A Sohavégenincs játszma dióhéjban

Még egy bebizonyosodott sikeres közreműködés is milyen egyszerűen tud lejtőre szaladni és az érdekellentétek jó élesre ismét kiütközni, mint a beépített rozsdás szeg a zsákból.
Jelen esetben, amikor a folytonosan támogatott nagyszülők folytonosan azt hiszik, hogy ők a világmindenség közepe és az elárvult szülővel bármit megtehetnek, és bármikor hűlyére (ki)beszélhetik / beszéltethetik (a gyerek miatt, ugye). Csupán azért, hogy lássuk meddig bírja még szusszal meg kiborulás nélkül.
– De miért veszel mindent támadásnak? – kérdezi egyik jól felkészült nagyszülő, mindig egy jól irányzott szurkálás után.
A múlt elfelejtése cím alatt egyszerű átszépíteni az eseményeket, mint a román történelemben, s milyen jól megcserélhető a ló a szekérrel.
Így érdemes dicséretnek és biztatásnak venni a hosszú értelmetlen kritizálásokat és hibáztatásokat és átértelmezni az szülő-gyerek viszony akadályoztatásait: nem szereted a gyermeket, nem jól öltözteted, nem jó foglalkozásra viszed, nem költözhetsz el, nem döntheted el, kit ismerjen meg s kit ne, nem jól neveled, csupa nem és nem, amik utólag szép lassan igenekké szépültek, akár az örökös politikus szavai – ez egy másik nagyszülő, aki mellett nyíltan vagy hallgatólagosan, de mindenként sikeresen asszisztáltak évekig a körülvevők.
– Ne felejtsd el, hogy én nem néztem volna jó szemmel, hogy visszaéljenek bizalmaddal, de mi leültünk s megbeszéltük, hogy amit mondasz, az nem történt meg. – Mint a filmekben a jó és a rossz rendőr.
Közben pedig rendszeresen megpedzeni, hogy nincs-e valami baj a gyerekkel, nem kell pszichológushoz vinni vajon, ha véletlenül hisztizik egy évben egyszer. Nem örökölt-e valamit? Csupa félelemkeltésből elindítani a lejtőn s lehetőleg minél kisebb kortól ráragasztani az átkost. Belenevelni, hogy neki általában nehezen megy a vécézés, mert már kétszer előfordult, folyton szorongásban tartani, ráruházni ősi félelmeket, mert neki az van előírva, és esélye sincs / esélyt sem engedni, hogy valaha egészséges családban nevelkedhetne.
– De a feleséged… – kezdi s végzi egy harmadik nagyszülő. Nincs nekem ilyen, és bántó, fájdalmas mindig erre gondolni, minden tevékenységet annak nevében folytatni. Egyetlen polgári házasságkötés volt (egyházi esküvő nélkül), ami egy hónap múltán teljesen érvényét veszítette elhalálozás miatt. Utána nincs semmi, akár tetszik az embereknek, akár nem. Attól járhat bőséges adó és emlékezés a temetőre, de a halottak egy külön kategoriát alkotnak, az élők pedig egészen más csoportba tartoznak bármilyen osztályozás vagy életmodell szerint.
– Hallgass már s menjél, mert te nyertél gyerekügyben – így a negyedik nagyszülő.
Hát igen, nyertem NÉGY év szomorú tapasztalatot érzelmi zsarolásból, szándékos félreértésből, kibogozhatatlan szerepcseréről, bántalmak átruházásáról és közben ugyanannyi veszteséget a jövőből. Mint amikor kötelező a rossz lóra feltenni mindent, és még szurkolni is, hátha mégis jól fog teljesíteni, mert különben visszatér a múlt minden átélt szenvedése.
Jóisten szándéka viszont nem akar mélybe taszítani, csupán ideiglenesek a megpróbáltatások, hogy ismét új erőre kaphasson a lelkület, és megtanulhassuk felismerni a démoni csapdákat az elkövetkezőkben.

Bizakodjatok, jó az Úr,
jósága éltet

Ne félj megváltottalak,
neveden szólítottalak,
karjaimba zártalak,
örökre enyém vagy

Sorsod hagyd az Úrra, s bízzál híven,
bátran lépj az útra, melyen Ő viszen
Bár éj fedez, mit se csüggedezz,
sugarát leküldi s felderül a nap
Jókedvben s búban ott van veled,
Fényben ás borúban jó Istened.